"Hát elsődlegesen ugye az egészséges sport eleve. Az hozza a közösséget. Mondjuk azoktól az átlagoktól több értékűek, mint akik itt lófrálnak csak úgy általában az utcán minden cél nélkül. Ez egy kevés. Ez egy kicsi, de ez legalább valami. Hogy eltereli a figyelmüket a sok rosszaságról, például, ugye az egyik. Hát a másik az, hogy ez egy cél nekik is. Itt már határozottabb lesz az életbe való jutásuk is továbbra is, mert itt megtanulják, hogy valamiért valamit. És hát ugye még amit az ember tud okosítani, hát az idősebb a fiatalnak, ugye, amit okosabbat mond. Szóval valami ilyesmi, nekem legalábbis. Ez egy olyan örömféle."
Körülbelül úgy álltam ehhez a versenyhez, mint ami ebben a Szomjas Györgytől való örökbecsűben is van. Csak akartam egy jót tekerni, újra igazán bringásnak érezni magam, hallani a 130pár karbonkerék és a 130db racsni hangját a rajt után. A tavalyi csúcs FTP-met most 10 percig sem tudom, ezt sikerült jól tudatosítanom és bármilyen eredményelvárás nélkül vágtam neki a versenynek a tökéletes időjárásban.
Marótig szépen elmentem a bolyban, minimálisat vezettem, azt se nagy wattokon. Tavaly rögtön az első mászás elintézett, idén is hasonlóra készültem, de nem kezdtünk gyilkos tempóban. Konkrétan Rákóczi T-1000 Viktor -ral vezettük a mezőnyt a fekvőrendőrök után, ugyanúgy, mint 1 éve. Ezt jól meg is beszéltük, amikor Viktor rátette a wattokat a kaptatóra, én pedig maradtam ugyanazon a terhelésen. Mögöttem a mezőny, egyik roprintes szökik, másik csak lóbál, mégsem reagál senki. Ha nekik jó, nekünk jó, gondoltam. Nagyjából így értünk fel a tetőre, a végét azért kicsit megrántották, de simán tudtam tartani az eleje tempóját. Jött az első frissítés is, hatalmas köszönet Gabor Lipcsei -nek! A tavalyi első mászáshoz képest majd' 2perccel voltunk lassabbak, teljesen más volt az idei verseny. A lejtőn nagyon jól éreztem magam, felzárkózott a 2023-as Tour de Mátra mellé az élmény. Sok ingyen másodpercet nyertem jó kanyarvételekkel, amikor pedig hibáztam, már jöttek is hátulról, igazi versenyhangulat volt a pocsék út ellenére. 12mp-cel voltam gyorsabb, mint a tavalyi verseny görcsös legjobbja. Persze akkor 7barra fújt 25-ös alacsony profilú alukerékkel mentem endurance bringával, most meg aero váz, 53mm karbonkerék, 28mm tubeless gumik 3,8barra fújva. Nagyon más ez így, jönnek az ingyen másodpercek jobb irányíthatóság mellett. Aztán a nagy élményekre jött egy nagy hiba tőlem: Esztergomba beérve Dániel Hosszú -val beszélgettünk a mezőny elején, amikor jött egy járdasziget, amit - ne kérdezze senki, hogy miért -, balról gondoltam kerülni. Na most ez nem járdasziget volt, hanem hosszan kitartó emelt elválasztó a következő korforgalomig, amibe így szembe irányból, a többiekhez képest méterekkel balról hajtottam be. Elég meredeken sikerült visszacsatlakoznom a mezőnybe. Blokkoló hátsó kerék, felkapattam a belső padkára is. Nem lett baj, de ehhez nagyon kellettek a többiek is.
A kör végén Viktor előnyére 1perc 10másodperces infó érkezett a pálya mellől - egész jó! Ekkor már volt pár mozgolódás, de nem éreztem azt, hogy igazán üldözzük. Jött a második mászás, ahol a közepe táján Záray László indított egy olyat, hogy 1mp-nél rövidebb idő alatt el tudtam dönteni, hogy nem szeretném megpróbálni a beállást - nekem ez egyszerűen nem volt benne, nem csak ma, nem csak idén, hanem szerintem soha : ) Olcsó vigasz, hogy a komplett mezőny hasonlóan érzett, senki nem próbált meg menni vele. Közben azért rostálódott a mezőny mögöttünk, fogyott a létszám. A tetőre megint az élbollyal (mínusz Rákóczi Viktor, mínusz Záray László) sikerült megjönni, jött az új kulacs is. Újabb élvezetes lejtőzés, a sík részen pedig elkezdtünk egy szökevénycsoportot formálni Csaba Apró koordinálásával. Ez az 5-6 fős boly helyenként jól, helyenként kicsit erőltetve, de azért végül csak kialakított egy stabil elmenést. Előttünk 2 szóló szökevény, mögöttünk a mezőny, de talán elég erősek leszünk, hogy hazaérjünk a maradék 1 körön.
A harmadik mászás is szépen eltelt, tudtam tartani a tempót szinte végig. Ekkor befogtuk az elfáradó, fél versenyt szökésben töltő Rákóczi Viktort, sajnos nem tudott tartósan beállni hozzánk, de egy darabig azért jött velünk. Csináltam egy túlerőltetett kifogyasztást a verseny előtti hetekben, aztán pedig nem sikerült tökéletesen a glikogénraktár-betöltésem és itt már éreztem, hogy a betolt 9db gél + 1db banán ellenére fogy a tartalék. Többen is kisegítettek kajával, köszönöm Csaba Apró , Grósz Gergő, valamint egy csapatrobogónak is! Így végül 12db gél lett a verseny tiszta mérlege, valamint 1db banán a rajt előtt kb. 15perccel. Nem volt gáz, de ment már jobban is a betöltés. A meredeket a végén Csabiék jobban meg tudták nyomni nálam, kicsit megúsztam. A lejtőn tudtam közeledni, de szélárnyék nélkül, tartósan 60-70kph-nál nem volt egyszerű visszakapaszkodni. Itt már bekerültek autósok is közénk, ami eléggé lelassított mindenkit. Egy ponton döntöttem és elkezdtem őket előzgetni, van azért egy hangulat benne, mikor jobbos kanyarban balról, a felezővonalon túl kerülgetsz ki autósokat úgy, hogy csak reméled, hogy észrevettek és hogy szemből nem fog széles/rutintalan autós jönni. Ha jól emlékszem, akkor 3 autót előztem meg, mindet kanyarban, végül egy lengyel rendszámos autón akadtam fenn. Őt a lejtő alján értem utol és úgy jött ki, hogy kb. 1km-t stéhereztem mögötte, mivel nem tudta/szerette volna Csabiékat megelőzni, kvázi beállt a bolyba, ami egyébként addigra összerendeződött volna magától is. Ezzel nyertem 1-2percen keresztül pártíz wattot, de őszintén nem tudom, mit kellett volna másképp csinálni, ez így jött ki. Mindenesetre a vége az lett, hogy összeállt a csoport, akikkel az utolsó Bánomi áttörésig együtt mentünk. A lábaim fáradtak voltak már, tudtam, hogy nem fogom bírni a srácok tempóját a végén, akármit csinálok. A rövid kaptató előtt elég sokat vezettem, de nem ezen múlt semmi, teljesen simán lehagytak volna így is, úgy is.
Végül ez meg is történt, a bolyomból négyen szépen megküzdöttek a befutónál, én pedig vigyorogva szólóban (tőlük lemaradva) bejöttem az abszolút hetedik helyen, amit előre bármikor aláírtam volna. Hab a tortán, hogy ezzel megcsíptem az elit2 dobogó legalásó fokát is, ezzel dobogózással és éremmel sikerült kiteljesíteni az öröm megélését. Az is tök jó, hogy Viktor meg tudta nyerni a kategóriát, így nem ment pocsékba az a meló, amit szólóban belerakott.
Érdekes összevetni a mait a tavalyi versennyel: 2023-ban több volt az átlag wattom, gyakorlatilag ugyanannyi volt az NP-m, de tök más volt az eloszlás. Volt rajtam 4-6kg plusz (pontosat meg kéne nézni) mához képest és a technikai felszerelésem is sokkal alapabb volt. A tavalyi verseny linkje: https://www.strava.com/activities/9026810320
Tettem fel dfrc görbét a tavalyiról és az ideiről is. Első ránézésre is látszik, hogy idén nem tudok úgy és annyit edzeni, hogy megbízható számokat adjon a modell, ezzel együtt szerintem van értelme megnézni és van információtartalma az ideinek is.
Köszönöm mindenkinek a mai versenyt és gratulálok mindenkinek, aki jót tudott menni!
