A Keszthely Triatlon azt hiszem mindig is kedves lesz számomra, ugyanis itt teljesítettem 2 éve első triatlon versenyemet. Igényes szervezés, csodálatos helyszín, remek hangulat jellemzi a versenyt. Amikor neveztem nagyon távolinak tűnt a rajt napja, de pillanatok alatt eljött ez is. Hosszú, fárasztó felkészülés van mögöttem, de nagyon jó erőben éreztem magamat a verseny előtt. A terv az volt, hogy 5 óra alá szeretnék valahogy bejutni. Ez egyszer már sikerült tavaly, de az egy lényegesen síkabb és egy 4 km-el rövidebb bringapályán jött össze.
Az úszásom az előző évben nagyon verekedős volt Keszthelyen, ezt szerettem volna idén elkerülni. Emiatt egészen a széléről indultam, vállalva, hogy így valamennyivel többet kell majd úsznom 1.9 km-nél. A táv mérése mellig érő víztől indult, így addig be kellett futni a partról. Delfineztem, ahogy tanácsolták, és amint lehetett elkezdtem úszni. Viszonylag hamar, kb. 200m után jött meg a várt: mit keresek itt, minek csinálom ezt gondolatsor. Nagyon nem élveztem az elejét a versenynek. Az első fordítóra rendeződtek a gondolatok a fejemben, ekkor jött újabb felismerés: még mindig nem tudok egyenesen úszni nyílt vízben... A szélső pálya miatt nagyon nyugodt úszásom volt. Egyedül a harmadik bója után, az előttem 45 fokban hátúszásban keresztülhaladó versenytárs zavart meg. Zamárdi irányába tartott éppen... 35 perc körül jöttem ki a vízből, ami ha leszámítom a kb. 100-150m-es pulzusgyilkos ki- és befutást, akkor 32 perc körüli 1.9km volt. Nagyon meglepődtem, hogy Zakóval és Horváth Gerivel együtt fogtunk partot. Sokkal jobban úsznak nálam, így ez örömmel töltött el. Depózás? Na az még mindig lassan megy. Hármunk közül én voltam a leglassabb.
Pattanás a bringára és irány ki a bringa pályára. Volt egy tervem, hogy talán sikerül Bognár Gerit utolérnem bringán, de erre a fejemben nem sok reményt láttam. 2-3 hete ment már a szájkarate közöttünk a verseny előtt, ki hogyan fog kit megelőzni. Nagyon jó csapatban edzem, a legjobb fej emberekkel. Jól ment a tekerés, a pulzus egy kicsit magasabb volt mint terveztem, de nem éreztem, hogy ez gond lenne. Az időjárás remek volt. Hűvös, szeles idő. Sokat edzettem szélben idén, a szél pedig mindenkinek fújt, így próbáltam ebből kihozni a maximumot. Ez olyan jól ment, hogy az első fordítóban sikerült megnézni közelebbről az aszfalt minőségét. Annyira rákészültem a kanyarra, lelassítottam, hogy kegyetlen pancser módon eldőltem.
A MotoGp közvetítésben ez olyan egyszerűnek tűnik. A srác, aki egy űrhajóra hasonlító bringán, rohamosztagos sisakban, hátára fordult büdös bogárként vergődik az úton. A lánc leesett, beszorult a kistányér és a váz közé. Nagy nehezen kirángattam, az egész tenyerem tiszta olaj lett. Az első gondolatom az volt, milyen jó lesz ezzel a kézzel a frissítő állomásánál falatozni. Apropó frissítés. Most használtam először az Enduraid applikációt, ami percre pontosan leírta mikor és mit kell fogyasztanom a verseny alatt. Tökéletes volt a frissítésem így, nem éreztem amit más versenyeken régebben, hogy kimerültem a közepére. Az esés volt az a pont amikor elengedtem fejben az 5 órát, Bognár Geri üldözését. Az egész megálló 1 percet vett ugyan csak igénybe, de innentől indult a para fejemben, mi sérülhetett meg a bringán? Pár deka bőrréteggel kevesebb súllyal folytattam a versenyt, de egy kicsit visszavettem. Utólag azt mondom jót tett az esés. Tisztább lett a fejem tőle, jobban koncentráltam mindenre.
A fordító után szemből láttam a középmezőnyt, ahol nem kicsi vonatok robogtak előre. Hiába, lehet tiltani a bolyozást, de akkor is lesz aki űzi... 60km tájékán megjött a pályán a dombos rész és az eső. Az esős lejtőkön az erős szélben nem mondom, hogy nyugodt voltam. 80 milis karbon kerék oldalszélben lejtőn nem volt annyira felemelő. Féltem egy újabb eséstől, emiatt bekönyökölve a lejtőkön nem mertem menni. Már nagyon vártam, hogy visszaérjünk Keszthelyre, 2 óra 36 perc lett a vége. Gyors fejszámolás, kellene egy 1:40-es félmaraton, és akkor megvan az 5 óra. Itt engedtem el fejben másodjára az 5 órát. Bár a legjobb félmaratonom 1:31, de triatlon versenyen csak 1:51 sikerült eddig.
A depóban nagy meglepetésre egyszerre voltam bent Bognár Gerivel. Hamarabb indult ki a futásra mint én, és mivel sokkal jobb futó mint én, biztos voltam benne nem tudom megelőzni. A futást szitáló esőben kezdtem, ami nagy kedvenc nekem. Imádok esőben futni. Könnyen mentek a 4:30-as ezrek, nem éreztem fáradtságot. Eddig minden versenyen elfőttem 5 km után, de itt nem jött ez a fáradtság. Utolértem Gerit és megelőztem. Láttam a mozgásán, hogy valami nincsen rendben a lábával, reálisan nézve csak emiatt következhetett be az előzés. Mindig is példaértékű volt számomra ahogy a versenyeken megy és ez ezután is így lesz.
A futás őszintén szólva, talán életem legjobban eső futása volt. Könnyedén és vidáman ment, nem fáradtam, a pálya és a szurkolók fantasztikusak voltak. Az első körben megkaptam a pálya mellől a figyelmeztetést, hogy a kezemmel jobban dolgozzak, olyan a tartásom, mintha egy retikült cipelnék. Pontosan 1 óra 30 perc lett a futás vége. A pálya ugyan csak 19.6 km volt, de ezzel együtt 21 perccel futottam jobb „félmaratont“ triatlon versenyen mint korábban.
A hivatalos célidő 4:49:52.
Messze jobb mint amire számítottam....
A tavalyi keszthelyi időmnél 22 perccel voltam gyorsabb. Rengeteget edzettem, de ez az eredmény csak amiatt sikerülhetett, mert jó edzőim vannak. Úszóedzőm Imre Szandi miatt sokkal pihentebben, frissebben és gyorsabban jöttem ki a vízből mint korábban. Utálom, amikor mosolygósan elküld minket 16x100m erőset úszni, de van eredménye. Köszönöm!
Télen rengeteget futottam. A hangsúly azon volt, hogy ne kelljen küzdeni a futással a triatlon versenyeken, illetve a bringáról pihentebben szálljak le. Ebben és az edzésterv összeállításában Kömöz Róbert segített rengeteget.
Hogyan tovább? 2 hét múlva Ironman Klagenfurt, a keszthelyi táv duplája. Elég nagy az izgalom már...
