Még egy kicsi Ironman Budapest, így éltem meg belülről.
Az idei év három fontos versenye közül a főverseny az Ironman 70.3 Budapest versenye volt számomra. Tavaly itt csináltam meg először ezt a távot, és akkor ez a verseny egy defekt miatt nem sikerült tökéletesre. 2015 november eleje óta készültem a versenyre szisztematikusan, heti 10 óra feletti edzésidővel Kömöz Róbert felkészítésével. Rengeteget futottam télen, görgőztem, úsztam. Külön motiváció volt az úszáson, hogy Sándor Kővári többed magammal kiparancsolt a saját csoportjába a felkészülés első úszóedzésén, hogy idén ő készít fel az úszásra. Kikerültem a“Nagyfiúkhoz“, akik annak rendje és módja szerint rommá úsztak minden edzésen. Utolsóként indultam és érkeztem be rendre. De azzal vigasztaltam magamat, majd beépül ez is. Teltek a hónapok, közeledett a verseny időpontja. Nagy köszönet jár az Quastné Rigó Katalin és az Oriolus Med csapatának, akik a csapatunk, az Érdi Kerékpáros és Triatlon SE támogatójaként hozzájuttatak egy nevezéshez. Előzetesen az 5 órás álomidőt tűztem ki magamnak (35p úszás, 10p depó, 2ó30p bringa, 1ó45p futás).
Miután felvettem a rajtcsomagot csütörtökön az első utam az Oriolus Med standjára vezetett, ahol egy lazító masszázst kaptam. A legjobb masszőrök itt vannak, és ezt komolyan mondom. Pénteken kerékpár depózás, közös nyílvízi úszóedzés a Kopaszi gáton és a kötelező tészta falás volt a program. A verseny előtti éjjel szokás szerint pocsékul aludtam, kezdett dolgozni bennem a versenyláz. Szombat 5:30-kor csörgött az óra, gyors készülődés és irány a verenyközpont. Reggel még a rajt előtt a kerékpárra felragasztottam az energiaszeleteket, kulacsokat feltöltöttem, keréknyomást beállítottam és rohantam a kötelező tapelésre az Oriolus-Med standjára. 9 óra előtt már a parton álltam nyakig gumiruhában a tűző napon. Folyamatosan locsoltam magamat és rengeteget ittam, hogy ne száradjak ki. Az első olyan versenyem volt, ahol nem csoportos rajt, hanem úgynevezett Rolling Swim Start volt, ahol az azonos úszókat együtt engedik el 5 másodperces különbséggel, hogy kevesebb legyen a verekedés a vízben. Rajt! Rohanás a vízbe és elkezdődött a verseny. Bár kevesebb boxnak kellett volna lennie a vízben, azért párszor így is egy-két sporttárs lába az arcomban landolt, de vitathatalan, hogy haladósan lehetett úszni. 33 perces idővel értem partot, ez az eddigi legjobb eredményem volt medencén kívül versenyen.
A depózás? Na azt hagyjuk. Simán eldobtam 2 percet, mert a karhűtőmet nem tudtam felvenni a vizes bőrömre... Ezt legközelebb az úszás előtt magamra veszem már az tuti. A kerékpár a három versenyszám közül az abszolút kedvenc, így ezt nagy lendülettel kezdtem. 38-40 km/h utazó sebességgel döngettem a rakparton. Ez a hely szerintem egyedülálló a világon. Itt minden irányból fúj a szél, egyszerre. 1 km szembeszél, majd hátszél, majd oldalszél. 15 km környékén közeledett az ominózis kanyar, ahol tavaly sikerült lefeküdnöm és a fél vállamat otthagynom az aszfalton a defekt miatt. Kétszer mégse léphet az ember ugyanabba kaksiba gondoltam, erre az előttem haladó srác éppen csak bevette driftelve a kanyart. Szerencsére nekem ez most, idén, zökkenőmentes volt. Falatoztam a bringán, ittam, locsoltam magamat folyamatosan. 10 km-el a vége előtt elkezdett görcsölni a csípőm, ami 1 km-el a depó előtt volt a „legkellemesebb“. Amikor a cipőből bújtam ki a bringán jobb lábamon az öt lábujjam külön irányba indult el, húzva a vádlimat és a hátsó combizmomat. Valahogy sikerült ezt a görcsöt elfojtanom és már rohantam is a depóba. Itt láttam először a verseny során a kis családomat. Ordítottak, ami a csövön kifér. Millió hála érte! 2 óra 27 perc lett a bringa, ami szintén egyéni csúcs versenyen, azzal együtt, hogy Budapest feltúrása miatt a pálya idén 4 km-el rövidebb volt. Egy fokkal gyorsabb depó mint az előbb, így „csak“ 1 percet dobtam el most feleslegesen. A depózást a jövőben egy kicsit jobban meggyúrom...
Indult a futás. Nem szépítem, rohadt meleg volt. Olyan igazi, gusztustalan meleg. Ebben az időben vízparton kellene ülni, nem félmaratont futni a betonon 3 óra sportolás után. A tervezett tempó 5 p/km lett volna, de ehelyett sikerült az első 5 km-t 4p30s/km tempóval lefutnom. Ez kifejezetten hülye döntés volt. 5 km után egyik ismerősöm bekiabált a pálya mellől, hogy szarul nézek ki. Ekkor nem értettem még mire gondolt, de kb. 500 m után megértettem. Totális hullámvölgy. Akkora, amekkora versenyen még nem volt soha. Lábak stop, fejben felad, pont Kömöz Róbert-ék előtt, akik a pálya mellett ültek a bringán. Azt gondoltam hagyom az egészet és lesétálom, nem érdekel az 5 órás álomhatár, csak legyek túl rajta. Mázlimra ez a hullámvölgy egy frissítő állomás előtt jött. Beálltam a jéghideg locsoló alá fél percre, megettem egy gélt, 1 pohár kóla, 1 pohár RedBull, sótabletta, egy marék jégkocka be a ruhám alá és a rendszer újraindult. Egyenletes tempóval végigfutottam a maradék 15 km-t. Frissítőről frissítőre, ahol újra zuhany, kóla, Redbull, jégkocka. Mindenki szenvedett, közel sem azok a futóidők születtek, amikre mindenki számított. Csak 5 km-el a vége előtt mertem ránézni az órára, hogy hol tartok. 30 percem volt még az 5 órás álomhatár előtt, éreztem, ha nem jön komolyabb gond, akkor ez meglehet egy biztonsági 5 km-es futással is. Végül 1 óra 50 perces félmaraton után, 4 óra 58 perc 35 másodperces idővel beértem összesítésben 302. helyen az 1548 célba érkezőből, korcsoportomban pedig a 75. Helyen a 280-ból. Öröm és boldogság, mára már izomláz és fáradtság is járt az öröm mellé!
