Még nagyon régen, talán valamikor december-január tájékán beszéltem régi csapattársammal, Balázs Beával erről a versenyről. Kiderült, hogy Ladányi Mikiéknél még van egy szabad hely a Hajtány-os buszban. Kaptam tehát az alkalmon és jelentkeztem hatodik utazónak. A tél óta nagyon vártam a versenyt kb. az indulás előtti hétig. Ekkor ugyanis szinte minden összejött. A munkahelyemen és a családban is viharfelhők gyülekeztek. A kutyánkról kiderült, hogy rosszindulatú daganatos betegsége van. Ez sokkal jobban lesújtott, mint azt előtte bármikor gondoltam volna. Talán most mértem fel igazán annak az értékét, hogy nagyon nagyrészt neki köszönhetem azt is, hogy egyáltalán beszámolót írok most. Valószínűleg kevés olyan motivált/motiváló társat találhattam volna kb. hat évvel ezelőtt, aki minden este kikényszeríti az edzést. Mint tudjuk mindig elkezdeni a legnehezebb, egy életmódváltást vagy tulajdonképpen mindent és közel száznegyven kilósan elhihetitek, nehéz volt. Szóval szombaton reggel még a készülődéshez sem volt kedvem nekikezdeni. Milyen az élet, mennyi jelzést ad hogy ne azt csináld amit elhatároztál, mert nem lesz jó vagy csak egyszerűen lassíts most egy kicsit, ennek ellenére sokszor rossz döntést hozunk és csak azért is csináljuk. Igaz persze az is, hogy nehéz megkülönböztetni néha azokat a bizonyos jelzéseket a saját kreált kifogásainktól. Ott tartottam, hogy készülődni kéne. A fürdőszobából hallottam a hatalmas csattanást, ami az utcáról jött. A házunk előtt baleset történt. A szomszédom fia került két mikrobusz közé az autójával együtt, egy hátulról, egy szemből. Ez kellett még a lelkiállapotomhoz. Durva volt a látvány. Üvegszilánkok, különböző folyások a kocsikból és a sérült ismerős… Amiben tudtam segítettem, mentőt, rendőrt, katasztrófavédelmet értesítettem, és ami elmaradhatatlan: az érdeklődőkkel szóban rekonstruáltuk az eseményeket és megállapítottuk a résztvevők felelősséghányadát. Ekkor fontolgattam, hogy nem kéne utaznom, mert hulla fáradt vagyok és ami még rosszabb, fejben teljesen szét vagyok csúszva. Na hát ki hallott már ilyet, hogy megfutamodjak némi mentális és fizikai krízist ürügyként használva. Megyek és kész. Azért útközben még pár csatát megvívtam magammal meg talán mással is.
A jó társaság (Hudák Szilvi, Balázs Bea, Gévay Lilianna, Wágner Balázs és Ladányi Miklós) viszont némiképpen feledtette a gondokat az út során. Szuper csapat jött össze és remek volt a hangulat. Nem így a fránya görcsök a combhajlítóimban. Viszonylag későn kerültünk ágyba és az időeltolódás sem segített ezen és a másnapi korai rajt sem. A vendéglátóink nagyon kitettek magukért. A legfinomabb csokimousse tortát náluk ettem. Reggelre pedig olyan mennyiségű amerikai palacsintát sütöttek, hogy még a hazaúton sem tudtuk megenni. Kora reggeltől lógott az eső lába, tehát az idő is a kedvemet tükrözte. Kifejezetten hűvös volt. Kilenckor rajt, itthoni idő szerint az nyolc óra!!!
Elindultunk. 69 km 1900 m. Nem tetszett semmi. Na jó egy két szakasz.. J Nagyjából 12 km felfelé az elején. Az első frissítőnél leadtam egy segítőnek a sisakom esővédő burkolatát, mert nagyon melegem lett alatta. Ez nagy hiba volt, mert később sokat vártunk, hogy visszakerüljön hozzám. A pályából alig maradt meg bennem valami. Erőlködtem az első felében és szenvedtem a másodikban. Ami megmaradt az normál körülmények mellett viszont egy szerethető pálya képe. A végső pár km-en kezdett el esni az eső. Egyébként is enerváltan pedáloztam a cél felé. Az csapadék nem befolyásolt semmit az eredmény szempontjából. Az az adalék, hogy az eredménylistára nem kerültem fel valami ismeretlen technikai ok miatt, már csak hab a tortán. Az időm alapján kategória 17. helyre volt elég az energia aznapra. Megvártuk az eredményhirdetést ahol több magyar érintett is volt.
A hazaút csak úgy, mint oda felé jó hangulatban telt. Király-hágón mícsezés, a kocsiban móka kacagás, alvás. Jöhet a következő heti ámokfutás!
Annak ellenére, hogy én rosszul éltem meg ezt a kalandot, bátran ajánlom a rendezvényt, mert nagyon színvonalas. Ezen kívül nagyon kedves gesztus a szervezők részéről, hogy a magyar indulók magyar nemzeti színű technikai pólót is kaptak.
