Balaton Mountainbike Maraton
Vasárnapra intenzív edzés volt előírva. Mi sem jobb erre, mint egy jó kis verseny, ahol ki tudom hozni magamból a maximumot, de legalábbis ahhoz közeli értéket. A Balaton Maraton nem szerepelt az idei versenynaptárunkba, de a jó idő, a helyszín és a társaság adta magát.
Szombaton a gyerekeket vittük játékos terep edzésre, ahol úgy tettem, mintha kezdő spds lettem volna. Eldőltem a bicajjal, rá a jobb hüvelyujjamra. Gyanús volt a törés, fájt és nem mozgott rendesen. Fogni nem tudtam vele. Nem is lényeges, csak a hátsó váltó kezeléséhez elengedhetetlen. Nem árt ha a hátsó fékes oldalt stabilan tudom tartani egy sziklás lefelén. Elszánt voltam, így mentem.
Helyszíni nevezést választottam ami hiba volt. A bemelegítés helyett sorban álltunk, majd természetesen a rajtnál is sikerült a légvégéről indulni. Annyira ezt nem bántam, hiszen az 50 km nem az én versenytávom. Nem is helyezésért mentem, csak szerettem volna kipróbálni magam, feszegetni a határaimat. Volt edzői tervem a sebességre, időre, az erőm beosztására és az energiapótlásra is. Ezek fontosak. Próbáltam fejben is ott lenni. Jobban sikerült mint előtte bármikor. Sajnos az elején sikerült egy lejtőn feltorlódni. Bár az ösvény elég technikás volt, sosem derül ki le tudtam volna e jönni rajta vagy sem. Itt feltartottak rendesen, pedig többen hajtottuk az elejét. Jobbra éles kanyar, majd láttam az első bukást. Szerencsére nem történt baj a hölggyel, de hogy miért esett, rejtély. A 10. kilométernél már a rövid távosok előzgettek, itt ért utol Robi is. A pulzusom 170 közelébe szökött, ezt próbáltam levinni. Azt a taktikát választottam, hogy az első órában nyomom, majd egy óra pihi és a végén megint megyek ahogy bírok. Na ennek a középső pihinek lett az az eredménye, hogy visszacsúsztam kicsit. Továbbá egy következő lejtőn ismét bizonytalan sporttársak tartottak fel, akik nem tudták eldönteni jó irányba mennek-e. 1:25 körül érkeztem a sport és hobby táv szétválásához. Nem húzott a cél, mentem tovább, de már egyedül. Éreztem, hogy bírom. Következett a hosszútáv meglepetése, egy 20 fokos emelkedő, 200 méter hosszan. Nem szeretem tolni, mert kiesem a ritmusból, így feltekertem 177 pulzussal. Megérdemeltem egy kis lézengést a tetején, de mentem tovább. Hosszan láttam előtte ezt az emelkedőt magam előtt, és lelkileg nem tesz jót ha sokan feladják előttem, de elszánt voltam. Faluban volt a legtechnikásabb lejtő, jó gyors, sziklás, veszélyes. Itt különösen végzetes a fékezés, az enyém nem is fog rendesen, probléma kiküszöbölve. Kipróbálhattuk az új bicajos szupersztrádát, erős szembeszél kísértetében. Bátran nekimegy a domboknak, kell erő hozzá. Itt próbáltam felérni egy előttem tekerő párosra, szélárnyéknak, de nem sikerült befogni őket. Furcsa dolog, hogy érzem ennyi az erőm, nem több. Ők végig látótávolságon belül voltak, lefele behoztam a távolságot, fölfele elmentek. A célban tudtam meg, hogy a páros hölgy tagja Hegyi Tímea, spinning edző. Ahhoz képest az enyém nem rossz teljesítmény, 30 mp belül van a rés közöttünk. És látszott hogy fontos a technikai tudás is. Sok éles kanyar volt a pályában, ahol alkalmaztam amit Buruczki Szilárdtól tanultam a csapatunk technikai edzésén.
Az utolsó frissítő ponton már kellett a víz, két pohárral küldtem le. Előtte nem álltam meg uzsizni sehol. A táv vége is nagyon élvezetes volt. Szintben kellemesen ereszkedett, technikás kanyarokkal és útvonalakkal megtűzdelve.
A lefelék tartalmaztak meglepetéseket, megbújó sziklákat, tuskókat, sodrós kanyarokat, vízmosásokat. Többször örültem, hogy 29er van alattam. De ugye ez egy MTB Maraton. A városba visszaérve még egy sprintre is volt erőm, bevágódtam a célba. Nem akartam összeesni, jóleső fáradság érzése volt. Többen vártak már rám, kávéztunk egyet a közben megeredt szakadó esőben, majd hazaindultunk. Saját hibából sehol nem toltam, nem volt izomgörcs, eléhezés. A váltót ököllel is tudom kezelni de a rázós lejtőkön nagyon fájt a kezem. Ez visszatartott olyan sebességtől, amit már nem tudok kontrollálni. A tervezett időm 3:30 volt, 15 km/h átlaggal a vége 3:20 16 km/h és ez lehetett volna jobb is ha nem vagyok sérült. Nagyon erős ez a mezőny, nekem még sok munka mire itt lesz a helyem. A céltudatos edzéstől viszont erősebb vagyok mint előtte bármikor. Ezt vártam ettől a versenytől, bejött a tervem.
Köszönöm a társaságot a verseny előtt és után Kömöz Róbert, Szabó Miklós, Lakner Róbert, Cser Attila, Fejes Miklós, Molnár László, Fekete András és a pályán is a szurkolóknak.
