Ironman lettem - olvasmány a reggeli kávé mellé☕️
Kedves Szabolcs Szöllősi barátom fogalmazott úgy, hogy a társaságban én már vasembernek számítottam... de akkor miért nem csináltam még ironmant? Válasz egyszerű; az úszásom egy féltávra ha gyenge is, de elég volt. De egy ironmanen 3,8km-t kell úszni; ott már nem fér bele a rengeteg ivás, aminek aztán komoly következményei lehetnek, és tipikusan vannak is – szétcseszi az emésztést, ami akár a versenybe is kerülhet...
Ennek fényében tavaly nyáron jött el a döntés (kis nyomásra, igaz Gergely Kömöz), hogy benevezek az idei osztrák ironmanre. Nagyon motivált voltam, szépen edzettem, igyekeztem sokat fókuszálni az úszásra. Márciusig minden rendben volt; nagyon jó alapozás futásban, biztató jelek úszásban. De sajna a cégünket nagyon komoly hackertámadás érte, és kb 8 hétig nagyon keveset tudtam sportolni, melóztam állat módon. Úgy számoltam, hogy kb 70 órát hagytam ki a tervhez képest; ennek egy nagy része úszás, másik jelentős része bringa volt. Volt is egy kis megingás, kis bizonytalanság bennem, amit Péter Galajda szóvá is tett; azt mondta sürgősen változzak vissza Németh Robivá, mert eddig az én hozzáállásom és optimizmusom inspirált mindenkit, olyan nincs, hogy szétesek... Hallgattam rá...🙂
Meglehetősen spontán ember vagyok, nem tervezek sokat és átalában sok kockázatot vállalok; voltam több különböző céges személyiségteszten és mindenhol az jött ki, hogy a stressz motivál😀 pl nekem nincs edzéstervem; valami koncepcióm azért van, de ha pl nem tervezek futni este és Gergely Bognár hív, hogy fussunk, akkor megyek:-) és megbeszéljük hogy 5ös tempoban futunk 15öt, aztán a végére lesz 23 4:30ban...😎
Közhely, hogy új dolgot már verseny előtt ne; ennek megfelelően az expon vettem egy úszószemüveget, ami nyílt vízre készült. Szombaton egy picit úsztam vele és jónak találtam a versenyre (tavalyi maraton előtt egy nappal az expon volt egy jó vétel cipő, és abban futottam le a maratont😆)
Mindig úgy indulok el, hogy én úgysem kapok defektet, a bizti kedvéért pakoltam be Co2-öt, viszont defekt javító folyadékkal nem töltöttem fel a gumikat.
A frissítésen is változtattam picit...😊
Eljött a nagy nap; megbeszéltük, hogy Lili es Rebi is bejön velem korán reggel. Nagyon hamar jött az első megoldandó feladat, hiszen az autópályárol a kijáratnál állt a kocsisor; ha vegigvárom, akkor lekésem a depót. Így hát kiszálltam a kocsiból es pumpával, hátizsákkal bekocogtam a depóba; elég stresszesre sikerült a depózás, az utolsó percben jöttem ki; de hát ez van, ha a stressz motivál😉
Besétáltam az úszás rajthoz, sok időm volt, hiszen rolling rajt volt és én egész hátulról indultam. A taktikám egyszerű volt; ráállni vki lábvízére es bízni benne, hogy az a vki tud tájékozódni, mivel én nem akartam, annyira nem vagyok még jó úszó A rajt után hamarosan jött egy meglepi; folyt be a víz a szemüvegbe; mondom ez hogy, hiszen brutál módon tapad az új cucc; basszus; az úszósapka...ezeknek az open-water cuccok nagyon magasan a homlokon tapadnak és úszósapival nem teszteltem; megállás, sapi igazítás és utána ok volt. Találtam egy lábat (egy párat:-), ami jónak tűnt és kezdődött a hosszú monoton úszás. Úgy éreztem, hogy tudnék kicsit gyorsabban úszni, de fontosabb volt, hogy ne kelljen tájékozódni. Néha néha kinéztem és úgy éreztem, hogy azért mehetnénk rövidebb úton is, de hát ne legyek telhetetlen. 2800 méternél értünk be a csatornába. Ez nagyon koszos volt, víz alatt nem láttam semmit, már egyedül úsztam. Sokszor tekeredett rám hínár, már nagyon nyüglődtem, de aztán VÉGEEEEEEEE. Liliána Bartóki ❤️ jobban örült, mint én, láttam rajta a megkönnyebbülést. Szinte semmit nem nyeltem, nagyon elégedett voltam👌
Komótos depózás és indul a 180kili bringa. Imádtam az útvonalat, jó tempót mentem, folyamatosan előztem. Minden településen óriasi hangulat, rengeteg szurkoló. Ahol tudtam pacsiztam, nagyon elragadott ez a hangulat. 93 kilinél értünk vissza a központba, Lilivel sikerült egy szemkontakt és egy mosoly. 130nál gyülekeztek a viharfelhők és hamarosan eljött a világvége állapot; brutális széllökések és komoly zuhi; fizikailag fájt. Két telikerekes sporttársat egyszerűen lefújt a szél az útról. Szinte mindenki leállt, fedezéket keresve. De én mondtam magamnak, hogy Robi, menned kell, tekerj ki gyorsan ebből az örületből. Sokáig tartott, nem tudtam bekönyökölni, muszáj volt szélesen fogni a kormányt, frissíteni sem tudtam. Már zsibbadt a karom és az ujjaim és nagyon elkezdtem fázni; még az emelkedők tetejére sem tudtam felmelegedni. A lejtőkön nagyon figyelni kellett, mert a víztől nem fogott rendesen a fék. 165km körül érzem, hogy egyre laposabb a hátsó gumi és 170nél meg kellett állnom. Elővettem a Co2-t, de annyira le voltak merevedve az újjaim, hogy nem bírtam lecsavarni a szelepet. Mit kell csinálni ha lefagyott a kezed/újjad? Öklön fekvőtámaszt; ez régi Robi recept:-) úgyhogy az út szélén nyomtam 15 fekvőt és egyből beindult a vérkeringés. (azért kiváncsi lennék mit gondoltak azok a sporik, akiket nemrég előztem meg és most ezt látják🙈. Co2 be és bíztam benne, hogy annyira lassú defekt, hogy még beérek a depóba; elkezdtem nyomni, ami kifért a csövön, de kb 1 kilire a végétől full leeresztett; levettem a bringás cipőt (abban nem lehet futni) és zokniban futva a bringát tolva értem be a depóba. Futás közben ráléptem vmi éles tárgyra és az amúgy is felázott talpamon valami sérülést okozott, ami meglehetősen fájt. A depóban az egészségügyiseknek sok dolguk volt, sokan ki sem mentek a futásra.
Jó volt elkezdeni a futást, éreztem, hogy melegszek fel; ennek ellenére kb a 8. km-ig zsibbadtak az újjaim a kezemen; még a sótabis zacsit is kiszerencsétlenkedtem a kezemből... 15 km-ig so-so ment, de aztán kicsit megrogytam; elfogyott az erő, nagyon hektikusan futottam, harcoltak a jó és rossz gondolatok a fejem felett; a jók azt mondták, menj Robi jó erőben vagy, ne foglalkozz a sérüléseddel, ne legyél primadonna; a rosszak azt mondták, sétálj bele, brutál fáj a talpad, minek sietni, ha mostantól csak sétálsz, akkor is ironman leszel. Amikor a Jók domináltak akkor szépen futottam, amikor a Rosszak, akkor belesétáltam. Rettenetesen örültem, amikor Lilihez és Katalin Francia szurkolócsapathoz értem, volt hogy 2-3 percet is beszélgettem velük; én mindig nagyon versenyorientált vagyok, hajtom az időt, de most nem akartam már rohanni, meg akartam élni ezt az ünnepet. 38tól már csak mosolyogtam, pacsiztam mindenkivel és ünnepeltem magam. És a finishline? Elképesztő érzés rálépni a piros szőnyegre; és amikor azt hiszed, hogy itt már minden sima, akkor meglátom Lilit és Rebikét a kordon mellett, megállok, Rebikét átveszem és kézenfogva futok vele, közben üvölt a zene és a speaker kiálltja: Robi Németh from Hungary, You are an Ironman! Már majdnem átmegyünk a kapun, amikor szólnak, hogy nem vihetem be Rebit; Rebi felkap, visszafordulok es futok vissza Lilihez; visszaadtam Rebit és mégegyszer befutottam; szerintem kevesen futnak be kétszer, nekem ez is sikerült:-) A kapu mögött óriási öröm. Megveregettem a vállam és hangosan kiálltottam: „Robi, You are an Ironman”.💪👊🏻
