Megcsináltam. Élveztem. Tanultam. 
A hivatalos teljesítési idő: 1 óra 54 perc.
Hivatalos táv: 500 m úszás, 22,5 km kerékpár, 5 km futás.
Itt vannak a részletek: fussteis.hu/eredmenyek/vi-szalka-kupa/s-egyeni/241973
Ez volt a rövid beszámolóm. Kicsit hosszabban:
Rákészülni sajnos nem nagyon tudtam erre a versenyre. Azt már korábban eldöntöttem, hogy idén max két sprint távú versenyen indulok. Ezért - ha már megvolt a nevezés - kihagyni nem akartam. Gondoltam, odamegyek és lesz ami lesz.
Előző hétvégén mentem egy hosszabbat (nekem hosszabb) kerékpáron, pénteken kocogtam egy egészen minimálisat és este tekertem 20 percet. Ennyi volt a rákészülés. Ezt otthon ne csináld utánam Nem vagyok büszke rá!!!
A szálkai triatlon verseny az volt, amit meséltek róla: egy családias, piknik hangulatú esemény! Nagyon jól éreztem végig magam és nagyon köszönöm a lelkes szervezőknek ezt a lehetőséget! Külön öröm, hogy a Csemete Alapítványnak gyűjthettünk adományokat, idén és félmillió körül gyűlt össze
Egy picit izgultam az úszás miatt, de nem volt miért. Semmi bunyó nem volt sem a rajtnál sem tovább, a fordító bólyánál egy kicsit összesűrűsödtünk, de kis odafigyeléssel el lehetett kerülni az ütközéseket. Végig arra gondoltam: nyomjam, legyünk túl rajta, aztán majd meglátjuk, mi lesz tovább. Meglepően jól ment.
Az első depózásnál (sem) kapkodtam, nyugodtan cipőt húztam, ittam, felvettem minden felszerelést még az órát is áttettem a kerékpárra Éreztem, hogy kicsit hosszúra nyúlt (én 10 percest mértem, a hivatalos mérés szerintem a kerékpárhoz mérte...).
A kerékpárt egy dombra felfutással kellett kezdeni. Ettől rendesen el is szállt a pulzusom. Gondoltam, az első 3-4 km-en pihizek, valahogy visszavarázsolom normálisabb értékre. De ez sehogy sem akart összejönni, folyamatosan az anaeorob zónám alján tanyázott a pulzus
Egyébként ez volt az egyetlen, amit figyeltem: ne szálljon el a pulzusom, tempó nem érdekelt. Meg néztem a gyönyörűűű tájat, tényleg nagyon szépek a szekszárdi dombok.
Amíg gurultunk lefele, mondtam is egy lánynak: okok, hogy most lejtő van, de ez visszafele emelkedő. Többször előzgettük egymást, mondta, hogy nem baj, majd visszafele húzzuk egymást
Úgy a 15 km-nél mondtam magamnak: ebből már semmi baj nem lehet, nagyon jól éreztem magam, jó volt a hangulatom, élveztem! Még utoljára szépen felmásztunk az utolsó nagy emelkedőn (itt szállt el megint az egekbe a pulzusom) aztán jött a második depózás
Szinte ujjongva mentem ki futni, annyira örültem, hogy ilyen jól megy minden! Mosolyogtam, integettem, szóval tök rendben volt!
Bár csak a pulzust figyeltem, de olyan tempót futottam, amit mostanában még edzéseken sem szoktam! Voltak 6:16-6:20 körüli km-ek is, az átlag is a mérésem szerint 6:23! Ez nagyon megdobta az önbizalmam...
Nagyon boldog voltam a befutónál is! Igazából itt döbbentem rá, hogy nem is nagyon volt előzetes célkitűzés azon kívül, hogy belehalás nélkül be kellene érni...
Nem is emlékeztem a végeredménye, külön oda kellett menjek az időmérő sátorhoz, hogy megnézzem
Szóval összefoglalva: jó hangulatú, családias versenyen egy jóleső kis versenyt sikerült összehozni.
Mostantól idén nincs több verseny. Csak edzések, reményeim szerint egyre hosszabb távokkal. Ősztől komolyabb alapozás, majd jövőre egy vagy két hosszabb verseny.
