Ez az a verseny, amit mindenki kivétel nélkül dicsért az elmúlt két évben, ahol világszínvonalú a szervezés és nemzetközi nagy nevek is összemérik erejüket, így idén nagyon izgatottan és kíváncsian vártam, mit is tartogat számomra ez a féltáv. A hírneve alapján - és mivel idén csak féltávokat megyek - akár a főversenyem is lehetett volna, de egyrészt kicsit korainak éreztem a szezonban (a formám inkább júliusra 'szokott' megjönni) - másrészt idén a nagyatádi váltóra fektetem a legnagyobb hangsúlyt, úgyhogy próbáltam egy tempós edzésként felfogni az eseményt, így tétje nem volt, de azért izgultam. A tavalyi dunaújvárosi 5:13 után elhatároztam, hogy ebben az évben kell menjek egy 5 órán belülit, de nem ragaszkodtam hozzá, hogy ez feltétlen Keszthelyen legyen meg, inkább arra próbáltam koncentrálni, hogy különösebb hiba nélkül csináljam végig.
Ami a formámat illeti: Az úszásomban bíztam. A tavalyihoz képest úgy éreztem, sokat fejlődtem, gyorsultam, letisztult a technikám is, így emiatt nem aggódtam. Bár a pár nyílt vízi úszáson kijött, hogy pulzuskontroll kéne, könnyen elúszom az elejét, és rá kéne feküdni a rövid intervallok helyett a hosszabb távokra. Úsztam egy kvázi felmérőt 1-2 héttel korábban, és nagyjából lazára véve 32:30-al végeztem, így nyílt vízen a keszthelyi be- és kifutással együtt kb. hasonlóra számítottam.
A bringám kicsit furcsa volt. Mindig erőtlennek éreztem magam, de edzéseken mégis jöttek a számok, így itt is pulzuskontroll kell, és figyelni a frissítésre az eléhezést elkerülvén. Versenyeken általában jól szokott menni, bár itt kicsit több szintnek néztünk elébe, mégis reménykedtem a tavalyi 2:45 körüli időben.
A futástól féltem. Ezek az edzések - mind a résztávok, mind a hosszabb futások - elmaradoztak az utóbbi pár hétben, és kombinált edzésből se csináltam sokat. Túlélésre terveztem a versenyen, kényelmes 5:00 tempóval végigmenni és nem elfutni.
A szervezőknek kommunikációjának hála előző nap délben már úgy érkeztem a helyszínre, hogy különösebb meglepetést semmi nem okozott, így egy gyors terepszemle után átvettem a rajtszámom, és visszamentem a szállásra elkezdeni felkészíteni a dolgokat. Idén bevezették a zsákos rendszert, ami azt jelenti, hogy mindkét depózásnál minden cucc és öltözék 1-1 külön zsákban volt, a bringa mellett nem lehetett semmi, mindent - bukó, futócipő, rajtszám, stb. - a zsákokból kellett kivenni, és ami már nem kellett, visszapakolni.
Félbehagyva a pakolást elmentünk a csapattal egy laza átmozgató futásra kicsit előmelegíteni a lábakat, majd egy gyors zuhany után tészta party. Rengeteg ismerős, csapattársak, edzőtársak, mindenki izgult, viccelődött, nagyon jó volt a hangulat. Ami letörte a hangulatot, az a másnapi hidegfront, szél és eső híre. Egyre valószínűbb volt a neoprénes úszás, aminek nagyon nem örültem. Valahogy a neoprén szétszedi az úszásom, ráadásul a depózást se nagyon gyakoroltam benne, így ez el fog venni 1-2 percet az időmből, az biztos. Plusz a szél hullámokat okoz, és a bringán se segít. Na jó, akkor ennyit az 5 óráról, ez egy gyakorlóverseny lesz, pláne, hogy a depó kb. 300m hosszú volt, így a depózás se lesz meg túl gyorsan. Pedig Bartos Dávidnak köszönhetően az előző évekhez képest sokat javult a depózási technikám, nem kell már stoplis cipőben végigtotyogni bringa előtt és után. Hát ez van...
Miután hazaértem, elkezdtem az utolsó simításokat, felraktam a géleket, energiaszeleteket és az elmaradhatatlan kolbászkákat a bringára, géleket a futózsákba és mindent átgondoltam. Utolsó 'carb-loading' után lefeküdtem aludni, és az előző versenyekhez képest egész nyugodtan sikerült, nem éreztem kimerültnek magam a másnapi 5 előtti kelésnél.
Reggeli, átöltözés, vitaminok meg hasonlók elfogyasztása, rajtszámmatricák felragasztása, mindent mégegyszer átveszek fejben és leellenőrzök, és indulás. Brr! Hideg van. Meg reggel 6, szóval lesz ez melegebb is. De már jött az SMS, hogy a tó 20 fokos, szóval ebből mindenképp neoprénes lesz az úszás. Legalább végre versenyen is ki tudom próbálni.
Megérkezve betoltam a helyére a bringát, felraktam a cipőket rá, és közben beszélgettem a körülöttem lévő ismerősökkel, nyugtatva egymást. A szokásos verseny előtti drukk 
Zsákokat lerakva mentünk a rajthoz felvenni a neoprént, bemelegíteni, felkészülni, ráhangolódni. Sajnos az előzetesen beígért ruhatárat és frissítőt sehol nem találtam a rajtzónánál, így kicsit fejvesztve el kellett futni leadni a zsákokat máshol, így jól elfelejtettem az asztmagyógyszerem (szerencsére nem volt később szükség rá), és inni is, de legalább átmelegedtem. Pár száz métert úszva kicsit bemozgattam a vállam, kicsit igazítottam a neoprénen, és úgy éreztem, kész vagyok.
Rajt. Futás befelé, körülbelül 1 percig kellett ugrálni, mire nagyjából derékig érő vízhez elértem. Viszonylag elöl voltam, de nagyon nem akartam elindulni, a pulzusom az ugrálás miatt az egekben volt. Kénytelen voltam mégis, úgyhogy elindultam. Szerencsére nagy verekedés nem volt, de azért elég közel úszott egymáshoz mindenki, így magas pulzussal, folyamatos előrenézéssel kellett úsznom, és elkezdtem szarul lenni. Alig kaptam levegőt, folyamatosan irányt kellett váltanom, mert rám úsztak, vagy rá akartam ugrani valaki lábvizére, de nem ment. Nem tudtam hosszan egybefüggően gyorsban úszni, mert iszonyat légszomjam volt. Rendszeresen átálltam először csak mellbe, de aztán mivel az sem segített, így hátúszásra. Komikus látvány lehetett, ahogy én ott relatíve elöl háton úszom, de nem tudtam mit csinálni. Túlélésre mentem, épphogy néha visszaváltottam gyorsba, hogy lássam is, merre megyek, de a táv harmadát a mezőny szélén, hátúszásban tettem meg. A fordító után még oldalról is kaptuk a hullámokat, úgyhogy már a hátúszás sem volt olyan jó opció, így elkezdtem próbálni ténylegesen levinni a pulzusom, gyorsban a 2-3-2-3 levegőre ráállni, és kicsit lenyugodni. Most már túl a felén, nem kell SUP-ot keresni, hogy kimásszak rá, ezt már leúszom. De ez katasztrofálisra sikerült, többször kéne a nyílt vízi úszást gyakorolni, hiába vagyok medencében jó. Végül 34 percnél hagytam abba az úszást, és 35 percnél jöttem ki a vízből, de még mindig 175-180 körüli pulzussal. Futás a kék szőnyegen a szurkolók között a zsákokhoz, lógó neoprénnel a derekamon. Elkezdtem a zsákoknál átöltözni, ügyetlenkedve a neoprénnel, le is kellett ülnöm, hogy leszenvedjem a lábamról (majdnem felborítva az ottani sörpadot, ritkán érzem magam ennyire szerencsétlennek). Majd bukó, rajtszám, zokni fel, és futás a bringához. Közben jöttem rá, hogy kb. 50m-el később kellett volna mindenki mással átvedleni, de most már mindegy, ledobom a zsákot, és megyek. Elég sokan vagyunk már a depóban, ami nem csoda, hisz az úszásom bőven nem volt olyan jó, mint amit szerettem volna, de talán bringán tudok visszahozni.
A bringához érve láttam, hogy Kömöz Geri is most fog elindulni, így talán nem vagyok annyira lemaradva, bár őt valszeg csak egyszer fogom látni, ahogy lehagy, és utána a futásig többet nem. Nembaj, nem vele versenyzek, majd talán jövőre
Kitolva a bringát sikerült félig-meddig repülőrajtot előadva elindulni, és elkezdtem vedelni az elektrolitos piát, hogy lejjebb vigyem a pulzusom. Geri el is húzott mellettem számomra esélytelen sebességgel, úgyhogy ráálltam egy laza pörgetős tempóra, hogy visszaálljon a pulzusom, és meg tudjam enni az első kolbászkát. Nem akartam elsavasodni az elején, pedig fáztam, de még hátra van 85 km, szóval csak ésszel.
Kiérve Keszthelyről jött a szembe szél, folyamatosan mentek az előzgetések, és számomra kicsit bosszantóan nem egy vonat ment el mellettem, de hát nem engem vernek át...
A zalacsányi elágazás után utolértem egy nagyobb csapatot, köztük Imre Szandit, kicsit bosszankodtam neki az úszásról, aztán továbbmentem, és valahogy egyedül találtam magam a pályán, se előttem, se mögöttem senki 100m-en belül. Nem is baj, nem kell figyelni a bolyozás veszélyére, csak lehajtott fejjel, pulzusomat kb. 160 környékén tartva mehetek. Közben szembejött Andy Raelert az üldözők előtt legalább 2-3 km-el, iszonyatos tempót diktálva. Reménykedve, hogy visszafele már a hátszél segíteni fog, kapaszkodva a 31-32-es sebességbe frissítgettem, és próbáltam pihenni, mert már éreztem a fáradtságot a lábaimban, és a pofaszél miatt fejben is. Nem lesz így jó.
Fordító után tényleg jött a hátszél, kaptam új izót, energiaszeletet, újra megjött az erőm, és elkezdtem nyomni. Végre jól esett, és jöttek a 37-40-es utazósebességek.
Visszakanyarodva a 76-os útra jöttek a hamis síkok, emelkedők, és visszajött a pofaszél, de legalább az útminőség kiváló volt. Ez már nagyon kellett, mert az idén még alig használt Adamo nyereg ebben a pozícióban már nagyokat tudott ütni az úthibák miatt, ez a kényelmetlenség ezáltal megszűnt.
És eleredt az eső. Szerencsére nem volt nagy zuhé, és talán még jól is esett, csak attól tartottam, hogy csúszik az út, végül alaptalanul. Emelkedőkön szokás szerint előzgettek, lejtőkön meg sorra mindenkit visszaelőztem, másoknak ez valahogy nem ment úgy.
Megelőzött Galajda Peti és nem sokkal utána Domonyik Geri, akit viszont már nem akartam elengedni, úgyhogy visszafele már őt magam előtt tartva kicsit elkezdtem nyomni. Már csak nagyjából 30km van hátra, és nem érzem annyira a fáradtságot, nem féltem ettől. Szerencsére ez ment is jól, rendesen frissítve és a hátszél által segítve olyan 15km-el Keszthely előtt visszahoztam Gerit, és pörgetve mentem a depó felé. Leugorva a bringáról a bejáratnál éreztem, hogy kicsit görcsöl a bal lábfejem, de épp elkapott egy kamera és velem futott a helyem felé, úgyhogy próbáltam kicsikarni valami grimaszt. Bringa le, futás a zsákok felé, ahol beértem Petit, gyors zokni- és cipőváltás, géleket bedobtam a mezembe és mentem ki a pályára.
Egész jól ment a futás. Sőt, meglepően jól. Állandóan vissza kellett fognom magam, mert a jóleső tempó 4:20 körül volt, de tudtam, hogy ez bőven sok lesz még 2 körre is, de kezdett múlni az aggodalmam. A főtérre felvezető emelkedőn a körülbelül 60-70 gimnazista és szurkoló olyan hangulatot csinált, hogy ott képtelen voltam visszafogni magam. Le a kalappal előttük!
A Festetics kastély előtt elfutott mellettem Andy Raelert félelmetes tempóban. Azt hiszem, ezt sose fogom elfelejteni, közvetlen közelről látni és egy pályán futni egy olyan világklasszissal, mint ő.
A maradék 3 körben figyelve a frissítésre és tempóra sikerült tartanom a 4:40-45 körüli átlagot, közben meg-meg előzve ismerősöket. Éreztem, hogy ez már nagyon jól fog menni, és pont a végére fogok elfogyni. Egyáltalán nem aggódtam, de az időre se figyeltem, csak élvezni akartam, amit abszolút sikerült. Mégis hatalmas megkönnyebbülés volt ráfordulni a célegyenesre, és befutni.
Hivatalos idők végül:
Úszás: 35:18
T1: 04:41
Bringa: 2:44:47
T2: 03:23
Futás (19.2km): 1:30:10
Teljes: 4:58:20
összesített: 143/742
korcsoport: 18/39
Értékelés: Érdekes módon pont fordítva sikerült. Ahelyett, hogy az úszás jól, a bringa közepesen és a futás rosszul sikerült volna, a futás ment és esett legjobban, az úszásnál meg majdnem feladtam. Sokat tanultam ebből, lesz mit gyakorolni. A féltávba még inkább beleszerettem, abszolút élvezhető még a táv (nehezítő körülmények nélkül ), számít a technika, a felkészülés, de mégis van idő korrigálni az esetleges hibákat.
Úgy érzem, kihoztam azt, ami bennem van, büszke vagyok a sub5h időmre, bár egy teljes félmaratonnál nem lett volna meg. Ettől függetlenül javítottam a tavalyi időmön, jobb formában is vagyok, kíváncsian várom 3 hét múlva a dunaújvárosi féltávot.
Hatalmas köszönet a szervezőknek, elképesztő színvonalú versenyt sikerült rendezniük, felejthetetlen élmény volt, jövőre is itt leszek! Köszönöm a figyelmet
