Keszthely 2017 Középtávú országos bajnokság és a hümmögő triatléták.
A verseny bemelegítésénél eldöntöttem, hogy ez lesz a beszámolóm címe. Melegítés és a check-in közben a versenyzők között ilyen beszélgetések mennek le:
-Szevasz Józsi!
-Szevasz Janikám, hogy vagy? Mit mész ma?
-Hmm, hát, nem tudom. Hmm (pontosan tudja) Tudod két hete megfáztam és kimaradt azon a héten az úszás. Hmm. Komolyan mondom nem tudom.Hmm. Majd valami lesz.
Ilyen beszélgetések tucatjai mentek le a fülem hallatán. Hümmögni azt tudunk. Szezonról szezonra készülünk és azért be tudjuk lőni becsülettel, mire vagyunk képesek. Nem két kihagyott edzés határoz meg egy éves felkészülést, csak előzetesen szégyelljük elmondani, hogy mit várunk, mert ha nem teljesül, akkor sikertelenek vagyunk.
Én úgy kezdtem el készülni tavaly novemberben, hogy 5 óra alatt megyek idén Keszthelyen. Rendben mentek az edzések, tényleg sokat fejlődtem, főleg a regerelódás megy jól mostanában. Volt egy két szép futásom, aszfalton, és terepen is, duatlon versenyen is top 5-ös hely, éreztem az erőt. Április 20-án megszületett a lányom és felfordult a világ 
Az éjszakák eltűntek, a tejfakasztón úgy berúgtam, hogy egy hétig hevertem. 3 hétig nem volt erőm edzeni. Elmentem apaszabira, de fáradtabban jöttem vissza a munkába, mint ahogyan elmentem. Sokkal jobban érdekelt a pici, meg az alvás, mint az edzés. Triatlon szempontjából demotivált voltam. Emlékszem az első bringázáson, alig bírtam bemenni a munkahelyemre, az érdi emelkedőn majdnem leájultam a kerékpárról:) A Bakony200-on is elfogytam 160km-nél. Kivettem újra egy hét szabit, hogy feltöltődjek, mert így nem hogy az 5 óra, de még a 6 is necces lesz. Egy hét pihenés és óvatos edzések Nagyatádon segítettek kijönni ebből a gödörből. Az öt órát elengedtem. Az amúgy is csak akkor jön össze, ha minden ideális. Németh Robi barátom nem kedveli az ideális állapotokat. Abban bárki tud menni. Ő azt szereti, ha szélsőségesesek a körülmények, ha fáj és hányinger van az edzés végén. Ebben azért van ám valami. Egész télen kinn tekertem, hóban, fagyban, szélben. Komoly mentális erőt ad, amikor a szakadó esőben egyedül futsz a Bikás parkban és csak egy vizslát sétáltató fickó kandikál ki az esernyő alól, hogy bazmeg ez nem normális. Ennek köszönhetően kifejezetten örültem, amikor szelet jósoltak a versenyre. Abban én egész jól megyek. Nem nagyon zavar. Szóval újra kalkuláltam a versenyt és 5:10-es időt céloztam meg. Persze belül szerettem volna a 4:59-et, de nem akartam úgy járni, mint a tavalyi Spar maratonon, ahol görcsösen ragaszkodtam az iramtervemhez és nem figyeltem a pulzusomat. Ott 25 km-nél omlottam össze mint a kártyavár. Kocogás, séta, kocogás, séta és egy 10km-es csoszogás lett belőle a másik lufipukkasztóval, Onurral.
Ez volt itt az én hümmögésem.
A keszthelyi futam a legjobban szervezett verseny itthon. A szervezők mindent megtesznek azért, hogy világ színvonalú eseményt csináljanak. Sztár versenyzőket hoznak nem kis költségen. Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha beneveznél egy autós szlalom versenyre, és a melletted lévő autóban Kimi Raikönnen ülne
850 induló fog befutni a a keszthelyi strand homokos fövenyéről a vízbe. Mivel erős a szél, ezért módosítottak valamit a pályán. A gyenge úszók húzódjanak ki a két szélre, aki jobb úszó, az maradjon középen. Kis túlzással, de mindenki kihúzódott a két szélére, mert nagyon megritkultunk a közepén. Akkor maradok, ha itt vagyunk kevesebben. Ez volt a legnagyobb hiba, amit elkövettem. 8:05, duda, szaladunk a vízbe. 110m erős séta után kezdünk úszni. Innen indul az 1900m. Kinézek egy ritkább részt és belevetem magam. 50-m után úgy rúgtak orrba, hogy a szemüvegem felcsúszott és megijedtem, mert azt éreztem, hogy ömlik az orromból a vér.Törlöm az orrom, de nem látom, hogy vérzik e vagy sem. Bumm, mellberúgtak. Lemerülök a víz alá, feljövők levegőért, valaki leránt, vizet nyelek, majd még egyszer ugyanez. Pánik tör rám. Tudom, hogy nem fogok meghalni, hiszen a neoprén fenn tart, de ezt el is kell hinnem. Kiúszom a tömegből. Ha vérzik, akkor fel kell adnom. Szerencsére nem vérzik. Lebegek egy kicsit, veszek pár jó levegőt és utána indulok a tömegnek. Sötét van, kicsit hullámos is, nehezen látom a bójákat. A második bólya után nem látom az irányt. egy ötven fő jobbra úszik, másik ötven balra. Akkor úszom a kettő között, aztán majd látjuk. Látom, hogy a baloldaliakat a motorcsónakosok terelgetik vissza a pályára. A jobb oldaliak nyomába eredek. 42 perces idővel jövök ki a vízből. Ez kb 7 perccel rosszabb, mint amit valójában tudok. Az 5:00-t elengedtem, a továbbiakban egy sallangmentes versenyt szeretnék menni.
A depózás zsákos rendszerű idén a sok nevező miatt. Egy hosszú fogason lógnak a BIKE feliratú zsákok. Gajdos Tamás éppen a jóistent emlegeti, mert valaki figyelmetlen volt és az ő zsákját vitte el. Nekem sikerült levennem a sajátomat. Póló, pulzuspánt, rajtszám és egy bukó sisak került rám. A neoprén, a szemüveg, a sapka ment a zsákba. Futok a bringához és közben benyomok egy gélt. A depó kb 300m hosszú, a végén van a bicó. Ugrok fel és már tekerem is. A kerékpározást és a futást precízen megterveztem. 220watt teljesítménnyel kell tekernem, ahhoz, hogy a képességeimhez mérten a leggyorsabb legyek és a legkisebb kárt tegyem magamban a kerékpáros rész alatt. Az emelkedőket 260 wattal tolhatom meg. A taktika működött, ugyan 4 perccel rosszabbat mentem, mint tavaly, ugyanakkor 12 ütéssel lett alacsonyabb az átlag pulzusom. Ment minden a kottám szerint. Az aszfalt minősége kiváló. A pálya teljes hosszában le van zárva az autók elöl. Egy dolog zavart, viszont az nagyon. A bolyozók. A középtávú versenyen nem lehet bolyozni, azaz két kerékpár között legalább 10méternek kell lennie, különben bekerülsz a másik szélárnyékába, ahol sokkal könnyebb tekerni. Kehidakustány felé megyek egyedül. Közepesen erős pofaszél. Próbálom a legkisebb felületem mutatni a szélnek. Egyik szemmeml az utat figyelem, a másikkal a garminomat, hogy mi a watt meg a pedálfordulat. Szóval így kaméleonozok, amikor egyszercsak elmegy mellettem egy vonat. Kb 12-en egymásra tapadva. Rájuk förmedek, hogy uraim, hát mi a fasz ez? Akkor egy kicsit szétrebbennek, látom, hogy újra áll össze a vonat. Ha most jön egy bíró, engem is ki fognak szórni, így beleállok a pedálba és meglógok tőlűk egy 50-60 méterre előre. Nézek hátra, látom, hogy újra jön a kígyó. Én is épp előzök, beérnek közénk. Oda szólok a Böröck kollégának, akinek kb 100 perc büntetést kellene kiosztani, hogy le ne ess a kerekéről. MI??? Mondom, el ne engedd a kerekét, mert akkor kiesel az árnyékából. Ja, nem fogok. Rajta vagyok.
Rohadjatok meg, akkor sem fogok csalni és visszaálltam szépen a tempómra. Egyébként valamikor 65 km-nél belassultak és visszaelőztem őket. Az első komolyabb emelkedő jön. Picit begombolkozom és szép komótosan feltekerek. Csak annyira tolom, amennyire a terv engedi. Beérem a Szilvási Petit. Vele mindig rivalizálunk. Jó lenne egy kis előnyt kiépíteni, mert jobban fut,mint én. Hullámzik a pálya és el kezd esni az eső. A felfelében nem gond, viszont a lefelékben kicsit fázom. Most jön ki a precíz kalkuláció eredménye. Egyre több ember mellett haladok el. Emlékszem tavaly itt már nekem sem volt erő a lábamban. Most van.. A végén egy öt fős csapattal érkezünk vissza Keszthely városába. Gyorsan ledobom a bicajt, húzom a cipőt, egy fejpántot és már futok is. A terv az volt, hogy 4:50-5:00 közötti km-eket futok. Ráállok a 4:40-re és zökkenő mentesen futok fel a kastély parkjába és vissza. Már tavaly eszméletlen szurkolást kaptunk a helyi iskolásoktól az emelkedőn, de idén még erre is ráraktak egy lapáttal. Fantasztikus érzés. Most is libabőrös leszek. Egy kör nagyjából 5 km. Alul a depóban egy gél, 1 km-rel utána két sótabletta a menü. Hibátlanul megy minden. A tempóból egy kicsit visszaveszek, mert kezd emelkedni a pulzusom. 145 körül kell tartanom, akkor nem lesz erős savasodás. Rengeteg az ismerős arc, de Szilvási Peti sehol. Vízer Daniról tudom még, hogy el akar csípni, de ő annyival van mögöttem, hogy nincs esélye. Feszesen kell futni, hogy legyen tartalék egy sprintre a végén, ha Szilvási doktor épp beérne. Elmegy a harmadik kör is, de nem látom a Petit. Két dolog lehet, vagy a egy fél kastély parknyira van tőlem, vagy pont a pálya túl oldalán. A leghosszabb egyenesben nézek hátra, de nem látom. Innen akkor megnyomom egy picit, hogy már esélyt se adjak. Kifutom magamból az utolsó tartalékot és 5:10:12-vel futok át a csillagkapun. Érem, gratuláció, két perc kólázás után már teljesen jól vagyok. Szólnak, hogy egy finisher apukát várnak a befutózónában. Hát az én lennék. Timi vár ott a babakocsival. Mindkét csaj kap két nagy puszit. Kis visszatöltés után Domonyik úrral bemászunk a Balatonba regenerálódni. Sikeres verseny volt. Meg lett a terv. Kiváló volt a rendezés. Még motiváltabb lettem az úszást tekintve. Úgy éreztem magam a verseny után, mint Andy Dufresne a Remény rabjaiban, amikor megkapta az anyagi támogatását a könyvtárához. Összegezte, hogy öt évig küldött napi egy levelet. Ezentúl kettőt fog
Itt látható a kerékpár és a futás:
https://www.relive.cc/view/1029850960
https://www.relive.cc/view/1029851086
