Fadd-Dombori rövidtávú triatlon teljesítve 🙂
Végre egy verseny, ahol újra kontrolláltam magam az első perctől az utolsóig.
Pedig nem voltak jók az előzmények. Este későn feküdtem, de hát meg kellett várnom Szász Emese döntőjét, aztán meg kellett várni a dobogót, aztán az interjút. Éjfélkor feküdtem le, de fel voltam pörögve, nem tudtam aludni. Aztán éjszaka még sokszor felkeltem. Ez ment reggel 6-ig, amikor a telefonom véget vetett a kínlódásnak. Fél 7-kor már úton voltam Fadd-Dombori felé. Útközben eldöntöttem, hogy nem érdekelnek a negatív előzmények, ezek csak annyira vannak rám hatással, amennyire egyetértek velük. 🙂
8-kor megérkeztem, rajtcsomagfelvétel, depózás, reggelizés, beszélgetés az ismerősökkel és ismerkedés. A hőmérséklet 22 fok, a víz 23, tökéletes. Egy darab felhő se volt az égen, igaz viharos szél fújt.
Eddig egyszer indultam rövidtávon, akkor 3 óra 27 perc lett az időm, igaz egy nagyon kemény biciklipályán. Itt azt a nem kis célt tűztem ki, hogy 3 órán belül beérkezek. Ehhez kellett egy átlagos 35 perces úszás, egy 1 óra 20 perces biciklizés (ez 30 km/h átlag, amit még soha nem értem el versenyen, de kedden leteszteltem és 20 km-en 31-32-es átlagra is képes voltam) és kell a végére egy 57-58 perces 10 km-es futás, plusz depó.
Az úszást a Duna holtágában rendezték egy evezőspályán, ami elég haragos képét mutatta. Mondjuk a dunaújvárosi orkán után már sok újat nem tud a szél mutatni nekem. 🙂 Majd később tengeri versenyen. 😉
A hullámok miatt nagyrészt mellben úsztam. Az elején úgy éreztem, hogy ólomból vannak a karjaim. Na mondom magamnak, a testem megint próbálkozik, hogy adjam fel a célom. Nem foglalkoztam vele, csak csináltam tovább. Elkezdtem kísérletezni azzal, hogy keresek valakit, akinek a lábvízén úszhatok. Sokat olvastam erről mostanában és jelentős energiát lehet ezzel spórolni. Pár száz métert mentem is így, de ebből még nem tudtam sok tapasztalatot gyűjteni. Gyorsan vége lett a 1,5 km úszásnak, depóval együtt 37 perc, ami kb. 34 perc tiszta úszóidőt jelent, tehát a célidőn belül voltam. Jött a kulcsszám, a bicikli. Ahhoz, hogy beérjek 3 órán belül, itt nagyot kell mennem. Hamar kiderült, hogy a szél követett engem az országútra is. A táv oldalszélben indult. 5 km után (!?!) a fenekem elkezdett görcsölni, mintha izomlázam lenne. Na ilyen se volt még, nagyon okot sem találtam rá, úgyhogy kidobtam ezt is, mint egy újabb kifogást, ami megállíthat. Ahogy elfordultam Dunaszentgyörgy felé, akkora szembeszelet kaptam, mintha falnak mentem volna. Persze az átlagom a közelében nem volt a 30 km/h-nak. Azt már a rajt előtt néztem, hogy a táv elő fele szélnek megy, a második fele viszont hátszeles lesz. Ahogy Dunaszentgyörgyön megfordultam, meg is kaptam a hátszelet, ami hihetetlenül, 35 és 40 km/h között repített vissza a versenyközpont felé. A bicikli alatt végig előzgettem a többieket. Most fordult elő először, hogy senki nem előzött meg. Bár ha hozzáveszem, hogy az úszásból általában a mezőny végén jövök ki, ez nem olyan meglepő. 😉 😀
A depóba érve ránéztem az órára: 1 óra 20 perc!! Ezt el se hiszem! 🙂
Percre pontosan, amit terveztem. Úgy döntöttem, hogy a futásra átöltözöm és laza pólót veszek fel. Így szeretek futni. A futás elején láttam, hogy egész gyorsan haladok, így inkább azzal töltöttem az időmet, hogy visszafogjam magam, nehogy elfussam magam. Közben előzgetem a többieket. Az idő még mindig kellemes volt, így a hőségtől most nem kellett félnem. Kb. 3,5 km-nél látom, hogy a bójánál fordulnak meg az emberek. Nem értem! 5 km-nél kellene lenni a fordítónak. Elszámoltam volna magam? A versenybíró azt mondja, hogy a versenyben vezető tévedésből itt fordult meg, ezért a többieket sem engedi tovább. Ezt mosolyogva mondta és kérdeztem is tőle, hogy most ugye szívat? Nem tudtam hová tenni a dolgot. Ha tényleg rövidebb a pálya, akkor rá kéne kapcsolni, ha viszont nem, akkor tartani kell a tempót. Végül úgy döntöttem, hogy hülyeség, amit a bíró mondott és tartom a tempómat a terv szerint. Aztán a versenyközpont felé érkezve hallom a hangosbemondót, hogy futnak be a célba az emberek, na akkor kapcsoljunk rá. Van még 1 km és előttem 200 méterrel fut egy srác. Fogjuk meg! 🙂
Közelítek, ő meg egyre ólmosabban mozog, de gyorsan kiszámoltam, hogy képtelenség utolérni ebben a tempóban. Újabb fokozatba kapcsoltam. Már látom a célkaput, jön a célegyenes. Már csak 150 m, de még mindig van vagy 30 méter előnye a srácnak. Akkor jöjjön a sprint. A csúcssebességem 30 felett van, de itt erre nyilván nem vagyok képes, de azért repülök, ahogy csak tudok. Még 50 méter. Meg fogom fogni. Ekkor észrevesz és ő is rákapcsol. De már későn, a célvonal előtt 2 méterrel futok el mellette. Na így kell ezt! :-)
Az időm 2 óra 34 perc, de 3 km hiányzik a távból. Mondjuk úgy is bőven 3 órán belül beértem volna, valószínűleg 2:50-en belül.
Nagyon boldoggá tett ez a verseny. Visszaadta az önbizalmamat, főleg a futással kapcsolatban, amire az utóbbi hetekben elég visszafogottan edzettem (értsd szinte nem futottam). A biciklizésem szépen fejlődik. Úszásban is gyorsulok, de ott a gyorsúszás beiktatása fog jelentős változást hozni, csak még nem bírom hosszútávon.
Most egy laza hét és jövő szombaton jön az idei 5. féltávom Szálkán. Remélhetőleg hasonló versenyzéssel.
