Fussunk neki….
Akkor fussunk neki, ezúttal stílszerűen a futásnak.
A facebookon feltettem egy kérdés a Spar maratonnal kapcsolatban pro és kontra válaszokat várva. Pontosabban azt, hogy induljak-e, vagy nem. Külön öröm volt látni, hogy egy apró, pár soros post hány ember fantáziáját mozgatta meg. Szinte az egyik legaktívabb lett az eddigi postjaim közül.
Az alap koncepció az, hogy a félmaratonok már „rutinból” mennek egész vállalható idővel, jó lenne továbblépni. Én a 30 kilométeres távra gondoltam, de többen is azt mondták, hogyha le tudod futni a 30-at menni fog a 42 is. Na ez majd kiderül.
Alapozási időszakban eléggé sokat futottam, de ez a bringás versenyszezon elindulásával kicsit háttérbe szorult. Pontosabban csak az aktív futóedzések. A Vivicittára még két hetet készültem, most a Tihanyi félmaraton előtt csak egyszer futottam a verseny hetén.
Most egy kicsit megfordítom a szokásos menetrendet, és hátulról haladok visszafelé.
20,7 kilométer
2:00:17 (saját mért adat)
5:48/km
258 méter szint, az első fél órában ronggyá ázás….
Nézzünk kicsit a számok mögé.
A tavaly szilveszteri 5 próba Rióba Félmaratonra célzottan egy hónapot készültem, 5:28-as kilométerekkel futottam le a versenyt, 161-es átlagpulzussal.
Az áprilisi Vivicittára két hetet készültem, 5:23-as kilométerekkel futottam le a versenyt 158-as átlagpulzussal.
A Tihanyi Félmaratonra gyakorlatilag nem készültem. Az áprilisi Vivicitta után csak egyszer futottam 9 kilométert a verseny előtt 4 nappal. Végül 5:50-es kilométerekkel futottam le a 258 méter szintet tartalmazó versenyt 149-es átlagpulzussal.
Hogy miért lett ilyen alacsony az átlag pulzus? Azért, mert tudatosan nem engedtem feljebb, ezt a versenyt edzőversenyként kívántam lefutni GA2-es zónában. Jövő hét szombaton Crosskovácsi (a kedvenc monti versenyem) vasárnap pedig K&H félmaraton, ráérek majd ott szétcsapni magam…
Síkon tartottam a 150-et, de természetesen az emelkedőkön (ami volt bőven) ez valamivel 160 felett volt.
Az első 6 kilométeren ami „viszonylag” sík volt simán ment az 5:30 környéki tempó, de azzal tisztában voltam, hogy a hosszú emelkedőkön ezt nem fogom bírni, azért próbáltam olyan tempót tartani, hogy a végén a 6 perc alatti átlag meglegyen. A rajt után 10 perccel elkezdett úgy esni, mintha dézsából öntenék, taffogtunk rendesen az úton hömpölygő vízben. Körülöttem egy eléggé vidám társaság futott, akik csak nevettek az esőn ez nekem is erőt adott. Végül 5 perc alatt bőrig áztunk utána meg már mindegy volt. Az első nagykör még viszonylag simán ment, bár a lefelé futás nekem nem igazán erősségem, nem szeretem. A második kör egyértelműen keményebb volt mint az első. Az apátság előtt feltereltek miket a szerpentínen ami egy eléggé kemény , de viszonylag rövid kaptató. Innen még érdekességképpen körbefutottuk a belső tavat immár terepre váltva. Az eső miatt a földes szakaszok kellemesek voltak, pillanatok alatt érezhetően nehezebbek lettek a cipők a rárakódó sártól. Kiérve a füves részre jött a csiszi-csoszi, hogy a sártól valamennyire megszabaduljunk, majd jött a legsunyibb része az egész versenynek, szerintem a legmeredekebb kaptató vissza a főútra ami a révhez vezet. Itt volt egy kis szenvedés részemről, egyszer ránéztem az órára, 8:30-as pillanatnyi sebességet mutatott…
Szerencsére innen már csak 3 kilométer volt ami kicsi sík szakasszal kezdődött, majd jött az utolsó lejtő egészen a célig. Az utolsó kilométeren még beindítottam a rakétákat (ami kicsit köhécselve, de azért működött) és 5 perces száguldásba kezdtem a cél felé.
A hivatalos időm 2:01:30 lett amivel a 35 év feletti férfiak között 159-ik lettem a 267 indulóból, bár itt tényleg nem az eredmény és az idő volt fontos számomra…
Na akkor vissza az elejéhez elemezgessünk egy kicsit. J
Szóval, 3 év aktív sportolás után eljutottam arra a szintre, hogy egy félmaratont (nagyjából értékelhető idővel) „ a fotelból felkelve” bármikor le tudok futni és ez jó!
A bringás verseny szezonomnak augusztusban a Mátra Maratonnal vége lesz, a bringák egy időre szögre lesznek akasztva.
Innen kezdve másfél hónapom lesz a célzott felkészülésre a Spar maratonra, aminek egyik állomása a Wizz Air félmaraton lesz.
Tudom, hogy a 42 kilométer fájni fog, hogy a maraton a 30. kilométertől kezdődik, de meg fogom csinálni, mert meg akarom csinálni. Maraton futó akarok lenni! 🙂
